Sokan emlékeznek még rá, amikor április 4-e a „felszabadulás napjaként” szerepelt a naptárban: 1945-ben ezen a napon ért véget Magyarországon a II. világháború náci megszállása, és a szovjet csapatok befejezték az ország területének elfoglalását. Évtizedekig ez volt a kommunista rendszer egyik legnagyobb ünnepe, katonai parádékkal, zászlólengetéssel, kötelező iskolai megemlékezésekkel. Ma már inkább a történelem egyik árnyalt fejezeteként gondolunk rá, hiszen a náci megszállást egy másik diktatúra, a szovjet rendszer követte.
Ám április 4. nemcsak a XX. század miatt fontos – sokkal messzebbre nyúlnak vissza e nap történelmi gyökerei.
1849. április 4. – Tápióbicske: egy sorsfordító ütközet
A magyar szabadságharc egyik legendás csatája is ezen a napon zajlott: 1849. április 4-én vívták meg a tápióbicskei csatát, amely a tavaszi hadjárat egyik fontos állomása volt. A csata eredetileg meglepetésszerű támadásnak indult – a magyar sereg célja az volt, hogy megelőzze az ellenség mozgását és pozícióját. Ám egy félreértés miatt a terv kicsit kisiklott: a honvédcsapatok nem számítottak arra, hogy Tápióbicskén jelentős osztrák erő állomásozik, így váratlanul belefutottak a császári csapatokba.
A kezdeti zűrzavart és visszavonulást látva a csata akár súlyos magyar vereséggel is végződhetett volna, ám ekkor lépett közbe a legendás Damjanich János. A tábornok határozott fellépése, és a Szegedi 3. és a 9. zászlóalj hősies támadása megfordította a helyzetet. A magyar sereg végül visszafoglalta a falut, és jelentős győzelmet aratott.
A tápióbicskei csata nem csupán katonai sikert jelentett: szimbolikus győzelem is volt, amely megerősítette a magyar szabadságharc hitét és lendületét a tavaszi hadjárat során.
Két korszak, két április 4.
Érdekes egybeesés, hogy április 4-e egyszerre kötődik a magyar történelem két teljesen eltérő időszakához: az 1848–49-es forradalomhoz és szabadságharchoz, illetve a II. világháborút követő kommunista hatalomátvételhez. Míg az egyik esetben a szabadságért vívott harc egyik diadaláról emlékezünk meg, a másik oldalon egy olyan „felszabadulásról” beszélünk, amely újabb elnyomást hozott.
Emlékezzünk a hősökre!
Bár az április 4-ei ünnep hivatalosan már nem szerepel a nemzeti ünnepek között, mégis jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk a történelemre – és különösen azokra a magyar katonákra, akik a tápióbicskei csatában harcoltak. Ma is áll Tápióbicskén az emlékmű, és minden évben rendeznek megemlékezést a helyszínen.
A múlt tanulságait megérteni és megőrizni nem csupán kötelességünk, hanem lehetőség is arra, hogy jobban értsük a jelenünket. Április 4. így – minden ellentmondásossága ellenére – fontos nap a magyar történelemben.
