Magyarország történelmében kevés olyan sorsfordító pillanat van, amely ennyire mélyen szimbolizálja a függetlenség és szabadság visszaszerzését, mint 1991. június 19-e. Ezen a napon hagyta el Magyarország területét az utolsó megszálló szovjet katona, ezzel lezárva egy csaknem fél évszázadon át tartó idegen katonai jelenlét időszakát. Ennek az eseménynek az emlékére az első Orbán kormány idején az Országgyűlés a 2001. évi XVII. törvény alapján nemzeti emléknappá nyilvánította június 19-ét. Az ehhez kötődő emlékezés részeként június utolsó szombatja lett a magyar szabadság napja.
Történelmi háttér
A második világháború végén, 1945-ben a szovjet Vörös Hadsereg megszállta Magyarországot, és bár a hivatalos indoklás szerint a náci megszállás alóli felszabadítás történt, a szovjet jelenlét hamarosan tartós katonai és politikai megszállássá alakult át. A Magyar Népköztársaság formálisan szuverén állam volt, de valójában a Szovjetunió érdekszférájába került. A szovjet csapatok nemcsak a területen állomásoztak, hanem befolyásolták az ország politikai, gazdasági és társadalmi életét is.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc során a magyar nép kinyilvánította szabadságvágyát, de a szovjet hadsereg brutálisan leverte a felkelést. A valódi függetlenségre egészen a rendszerváltásig kellett várni.
A kivonulás folyamata
A rendszerváltozás után, a Varsói Szerződés felbomlása és a Szovjetunió összeomlása közepette, megkezdődött a szovjet csapatok kivonása Közép- és Kelet-Európából. Magyarország és a Szovjetunió között 1990-ben született megállapodás a csapatkivonásról, amely 1991 nyarára teljesen lezárult. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, 1991. június 19-én távozott az országból, ezzel szimbolikusan is visszaszerezve az ország teljes függetlenségét.
A 2001. évi XVII. törvény
A magyar Országgyűlés 2001-ben fogadta el a XVII. törvényt, amely június 19-ét nemzeti emléknappá nyilvánította, emlékeztetve arra, hogy ezen a napon fejeződött be a szovjet katonai megszállás. A törvény célja nemcsak az esemény történelmi jelentőségének megőrzése, hanem a szabadság fontosságának tudatosítása is a társadalom számára.
Ezzel összhangban június utolsó szombatját a magyar szabadság napjává nevezték ki, amely alkalmat ad állami és civil megemlékezésekre, ünnepi rendezvényekre és a függetlenség eszméjének ápolására.
A magyar szabadság napja – többről szól, mint múltidézés
A magyar szabadság napja nemcsak a múlt emlékezete, hanem figyelmeztetés is: a szabadság soha nem magától értetődő, hanem olyasvalami, amit meg kell becsülni és védeni. Ez a nap alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk a demokrácia, a nemzeti önrendelkezés és az emberi jogok jelentőségéről a jelenben is.
A fiatalabb generációk számára, akik már egy szabad, demokratikus Magyarországon nőttek fel, különösen fontos az emléknap tanulsága: a szabadság ára áldozat, kitartás és tudatos társadalmi cselekvés.
