Magyar Péter tavaly júniusban nagy csinnadrattával jelentette be a „Rendszerváltó tagságot”, amelyet a TISZA mozgalom „történelminek” nevezett, noha már akkor is inkább egy marketingfogásnak tűnt, mint valódi politikai újításnak. A gyakorlatban a tagság nem jelent többet, mint egy digitális fizetős csomagot: a támogatók havi összeget utalnak, ezért cserébe pedig kapnak egy virtuális „tagsági kártyát” – és némi ködös ígéretet „újdonságokról és jogosultságokról”. A Netflix/HBO legalább filmeket ad a pénzért.
Már induláskor sántított a konstrukció
Magyar a „program” elején még 50 ezer havi befizetőt szeretett volna. Az induláskor még akadtak, akik hittek a projektben – 2024 augusztusára több mint 17 ezren iratkoztak fel és fizettek önként havonta Magyaréknak. Azonban a lendület gyorsan megtört, a „rendszerváltók” kezdtek kiábrándulni. Az elmúlt közel egy év alatt mindössze 12 ezer fővel nőtt a tagság. Ez azt jelenti, hogy településenként kevesebb mint 4, azaz négy új „finanszírozó” csatlakozott. Ez még a 2010-es SZDSZ-hez képest is gyenge teljesítmény, márpedig az egy szinte megszűnt párt volt.
Jön a pénz
A kvázi vállalkozásként működő TISZA bevallása szerint a Rendszerváltó Kártya program 2024-ben több mint 600 millió forint bevételt hozott nekik.
Ál-párt ál-politikusokkal
A TISZA-nak nincs elérhető alapszabálya, nincsenek helyi szervezetei, nincsenek tagjai, nincsenek programjai, és – ami talán a legmegdöbbentőbb – még jelöltjei sincsenek. A politikai közösség legfontosabb alapelemeit Magyar Péter teljesen figyelmen kívül hagyja. Saját képviselőit egyenesen „agyhalottnak” nevezte.
Szélsőséges eszmékkel kokettálás
A legnagyobb botrányt azonban talán mégsem a pénzügyek vagy a szervezetlenség váltotta ki, hanem az, amikor Magyar Péter példaként idézett egy holokauszttagadó, nyilas múltú személyt. Ez a fajta kokettálás a szélsőségekkel nemcsak a józan közéletet sérti, hanem a liberális szavazóbázist is elidegeníti – akik eddig sem érezhették igazán otthon magukat a MIÉP-es emlékeket idéző TISZA körül.
Gondoljunk csak bele, hogy mit kapott volna 2022-ben Márki-Zay Péter, ha egy ünnepi beszédben egy holokauszttagadó nyilast idézett volna.
A Rendszerváltó Kártya projekt sem hozta a várt áttörést, míg Magyar Péter egyelőre nem tudta bizonyítani, hogy valódi alternatívát jelenthet. Ha a „független” médiának nem lenne „kötelező” napi 3-4 kritikamentes magasztaló cikket írni a Tiszáról, mára rég belesüllyedt volna az ellenzéki pártok sokaságába.
Látva azt a teljes érdektelenséget, amely körül veszi Magyart a nyilvános megjelenéseinek alkalmával ez a süllyedés már most valós lehet.
A választók pedig már kezdenek átlátni a színes kirakat mögött húzódó ürességen.
