Magyar Péter, a balliberális elit új üdvöskéje, nap mint nap lebbenti fel a fátylat önnön valódi arcáról. A román propagandát idéző kijelentése után, amelyben Nagyváradot román földnek nevezte, most újabb mélységekbe süllyedt: a trianoni érzékenységet meglovagolva, egy volt nyilas, holokauszt-tagadó szellemiségét hívta segítségül. Már nemcsak a politikai gerinctelenség, hanem a történelmi relativizálás határait is átlépte.
A „liberális hős” nyilas szellemekkel táncol
Magyar Péter ugyanis nem kevesebbet tett, mint hogy idézett Padányi Viktortól – attól a Padányitól, aki a hungarista eszmék lelkes híveként, a holokauszt nyílt tagadójaként, nyilas szellemű írásaiban a zsidó áldozatok számát relativizálta, és a hatmillió valódi áldozatot „grandiózus hazugságnak” nevezte.
Az idézet nem kiragadott: maga Magyar Péter emelte piedesztálra Padányi gondolatait. Egy olyan embert, akit Stark Tamás történész – az MTA doktora – egyértelműen nyilas eszméket hirdetőnek és a holokauszt történelmi tényét tagadónak nevezett. Mennyire kell sötét lelkűnek lennie valakinek, hogy a 20. század legsötétebb ideológiájának terjesztőjét és hívét idézze bármilyen cél érdekében – az már nem politikai, hanem erkölcsi kérdés.

A liberális követők vak hite
A legaggasztóbb mégis az, hogy követői, akik magukat toleránsnak, „haladó szelleműnek” tartják, szó nélkül tűrik, hogy vezetőjük egy holokauszt-tagadó gondolataival próbál szavazatokat szerezni. Vajon hol van a határ? Mégis meddig hajlandóak elmenni? Vagy már ők sem tudják, mit és kit követnek?
Történelmi tényekkel játszani – különösen egy olyan tragédia kapcsán, mint a holokauszt – nem csupán ízléstelen, hanem veszélyes. Aki ma Padányit idézi, holnap mit fog tenni?
Eljött az idő az ébredésre
Az ország többsége még hisz a józan észben, a történelem tiszteletében, az emberi méltóságban. Magyar Péter minden egyes megnyilvánulása arra figyelmeztet, hogy nemcsak politikailag, de erkölcsileg is kockázatos utat választott. A kérdés már csak az: a vakon követők mikor ébrednek?
Eszterházy Péter nagyon szomorú lett volna, ha Padányi Viktorral együtt említik a nevét, hiszen: „Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.”
Elég volt a hamis messiásokból. A múltat nem lehet relativizálni.