Van abban valami groteszk, amikor egy volt vezérkari főnök, tartalékos tiszt és biztonságpolitikai szakértő kérdések hallatán úgy reagál, mint egy rossz kedvű kocsmai törzsvendég: ellöki a riportert, majd odébbáll. Ez történt a hétvégén Kötcsén, ahol Ruszin-Szendi Romulusz a Tisza Párt színeiben mutatta meg, hogyan értelmezi a „politikai kultúrát”.
Katonás fegyelem? Inkább lökdösődés
A Mandiner újságírója egyszerű kérdést tett volna fel a többkulcsos adótervről. Válasz helyett háromszor is lökést kapott. Ruszin-Szendi tehát nem érvekkel, hanem vállal intézett támadást – amolyan „katonás fegyelemmel”. Csak hát ezt a fegyelmet a seregben nem így tanítják.
Ceglédi: „Mi lesz, ha Németh Szilárd kuglizni kezd?”
Az ügy után Ceglédi Zoltán politikai elemző rámutatott a nyilvánvaló kettős mércére: amikor a „másik oldal” újságíróit éri inzultus, az sajtóellenes diktatúra, amikor viszont egy tiszás főember lökdös, akkor jön a mosolygós bagatellizálás. „Mi lesz a következő? Németh Szilárd kuglizik a tiszás sajtóval, és minden rendben lesz, ha közben mosolyog?” – tette fel a kérdést.
Menekülés egy gödi vállra
A lökdösődést követően Ruszin-Szendi nem a felelősségvállalásban, hanem egy gödi „tiszaszigetes” ölelésében talált menedéket. A jelenet egyszerre volt kínos és beszédes.
Megengedheti ezt egy tábornok?
Ruszin-Szendi egykor a Magyar Honvédség élén állt, most pedig politikusként került a figyelem középpontjába. Egy tartalékos tiszt, egy volt vezérkari főnök tényleg nem tud mást, mint ellökni azt, aki kérdezni mer? Ha egy újságíró kérdésére ez a reakció, akkor milyen önfegyelemre lehet számítani válsághelyzetben?
Politikai öngól
A Tisza Párt új biztonságpolitikai arca nem stratégiát, nem higgadtságot, hanem ideges lökdösődést és kínos ölelkezést mutatott. Az üzenet világos: a fegyelem helyett rögtönzés, a nyugalom helyett pánik, a higgadt válasz helyett taszigálás. Ha ez az „új politika”, akkor valóban kérdés, ki érzi magát biztonságban tőle.
