Augusztus 2. a roma közösség számára kettős gyásznap: ezen a napon emlékezünk meg a második világháború során történt cigány holokausztról, és egyben a közelmúlt tragédiájáról, a 2008–2009-es romagyilkosságok áldozatairól is.
A cigány holokauszt: elfeledett áldozatok
A náci rezsim alatt több százezer roma és szinti embert gyilkoltak meg Európa-szerte. A Porajmos – a roma holokauszt cigány nyelvű neve – a nácik faji politikájának részeként számos országban vezetett tömeges letartóztatásokhoz, kényszermunkához, sterilizáláshoz és végül kivégzésekhez.
A legmegrázóbb tragédia 1944. augusztus 2-án történt az auschwitzi haláltáborban. Ezen az éjszakán több mint 3 ezer roma férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg gázkamrákban. Ezt a napot 1972-ben nyilvánították nemzetközi roma holokauszt-emléknappá.
A romagyilkosságok: a közelmúlt szégyene
Kevesen tudják, de ugyanezen a napon emlékezünk a 2008–2009 között elkövetett, rasszista indíttatású romagyilkosságokra is, amelyek Magyarország modern történelmének legsúlyosabb gyűlölet-bűncselekményei közé tartoznak. A támadássorozat során négy elkövető 9 településen 6 embert gyilkolt meg – köztük egy 5 éves kisfiút –, és többeket megsebesített. Molotov-koktélokkal és lőfegyverekkel támadtak roma családokra éjszaka, álmukban vagy menekülés közben.
A gyilkosságok idején az MSZP–SZDSZ koalíció vezette az országot. A támadássorozat elkövetőit csak hosszú nyomozás után sikerült kézre keríteni. Bár a rendőrség és titkosszolgálatok tevékenységét később sok kritika érte, politikai felelősséget a történtekért a kormányoldalról senki nem vállalt.
A támadások megrázóan világítottak rá arra, milyen mély előítéletek és kirekesztés él a társadalom egyes rétegeiben, és hogy a romák – bár magyar állampolgárok – sokszor nincsenek biztonságban saját hazájukban sem.
Emlékezés és felelősség
Augusztus 2. nemcsak a roma közösség, hanem az egész ország számára fontos figyelmeztetés. Az egykori náci népirtás és a 21. századi gyűlölet-bűncselekmények között több mint hatvan év telt el – de az előítélet, a gyűlölet és az emberi élet semmibevétele nem tűnt el.
E napon nemcsak emlékezünk, de felelősséget is vállalunk: azért, hogy a múlt borzalmai ne ismétlődhessenek meg – sem állami szinten, sem egyéni indulatból. A megemlékezés felhívás is egyben: a társadalom minden tagja tehet azért, hogy az előítéletek helyét megértés és együttélés váltsa fel.
A történelem tanulságai nemcsak a múltról szólnak – hanem a jelenről és a jövőről is. Augusztus 2. arra figyelmeztet minket, hogy a gyűlölet soha nem lehet válasz, és az igazságosság soha nem válhat részrehajlóvá. Ez a nap legyen alkalom a megbékélésre, az emlékezésre és a felelősségvállalásra – politikai oldaltól függetlenül.
