Minden évben május 9-én ünnepeljük Európa napját, amely az európai egység és béke jelképévé vált. A dátum nem véletlen: 1950-ben ezen a napon hangzott el Robert Schuman francia külügyminiszter híres nyilatkozata, amelyben javasolta egy európai szén- és acélközösség létrehozását – ez tekinthető az Európai Unió első lépésének.
Mi is történt 1950. május 9-én?
A második világháború borzalmai után Európa vezetői felismerték, hogy a tartós békéhez nem elég a fegyverszünet – szorosabb gazdasági és politikai együttműködésre van szükség. Schuman javaslata szerint Franciaország és Németország közös ellenőrzés alá helyezte volna szén- és acéltermelését, hogy lehetetlenné váljon egy újabb háború kitörése közöttük. Az ötlethez gyorsan csatlakozott több ország is – ez lett a későbbi Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Unió alapja.
Miért fontos ez ma?
Európa napja nemcsak a múltat idézi fel, hanem a jelenre és a jövőre is figyelmeztet. Egy olyan világban, ahol újra háború dúl Európa keleti határainál, és ahol a gazdasági, környezeti vagy migrációs kihívások nem állnak meg a határoknál, különösen fontos emlékezni arra, miért jött létre az európai együttműködés. Az EU célja a béke, a stabilitás és a közös fejlődés biztosítása – olyan értékek, amelyeket nem szabad természetesnek venni.
Ünneplés Európa-szerte
Európa napján számos országban rendeznek kulturális programokat, iskolai eseményeket, nyílt napokat uniós intézményekben, hogy közelebb hozzák az emberekhez az Európai Unió működését és értékeit. Magyarországon is egyre több iskolában és településen emlékeznek meg erről a napról.
Tudtad?
Az Európai Unió zászlaján szereplő 12 csillag nem a tagállamokat jelképezi, hanem az egységet és a teljességet.
Az „Örömóda”, Beethoven IX. szimfóniájának zárótétele, az EU hivatalos himnusza.
Az első bővítés 1973-ban történt, amikor Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozott a közösséghez.
Európa napja tehát nemcsak egy politikai esemény évfordulója – hanem egy emlékeztető, hogy az egység, az együttműködés és a béke nem magától értetődő. Meg kell becsülnünk – és óvnunk is kell.
